Története:
A töltőtollak története egészen a középkorig nyúlik vissza. Akkoriban nádat vagy madártollat használtak íráshoz, amelynek hegyét tintába mártották.
Hogyan működnek a töltőtollak ma:
A modern töltőtollak belső tintatartállyal rendelkeznek – ez legtöbbször egy patron, ritkábban újratölthető konverter formájában jelenik meg. Technikailag a töltőtoll egy fizikai jelenséget, az úgynevezett kapilláris hatást használja ki: a tinta a patron legszélesebb részéből indul, majd fokozatosan szűkülő részeken – a tintavezető rendszeren és a tollhegyen – keresztül jut el a papír rostjaihoz.
A tollhegy szerepe:
A tollhegy – a tintavezető rendszerrel együtt – a töltőtoll szíve. Általában acélból készül, és a végén található egy kis „szemcse” (grain), amely a prémium tollaknál különösen tartós anyagból, például irídiumból készül. Léteznek olyan tollhegyek is, amelyek formája speciálisan kezdőknek vagy balkezeseknek kedvez. Az alapértelmezett tollhegy az M, azaz közepes méretű hegy.
Szerepe mint íróeszköz:
Manapság töltőtollat leginkább akkor használunk, ha az írás különösen ünnepélyes vagy hivatalos – például képeslapokhoz vagy aláírásokhoz. Hosszabb, intenzív írás esetén gyakran más technológiákat részesítünk előnyben. Németországban azonban a töltőtoll különleges helyet foglal el a korai oktatásban: az iskolát kezdő gyerekek többsége ma is töltőtollal tanul meg írni.
